dobd el és feküdj le.. ez a legtöbb amit tehetsz

Már akkor, amikor a kutya lelökött az ágyról kellett volna visszafeküdnöm, lenyomnom az éppen csörgő vekkert, és hagyni, hogy az ágy melege és álmosság békessége üljön vissza félholt testemre, és nyugodtan durmolva aludhassam át a mai napot. Ezzel szemben dacolva a sorssal(amiben amúgy nem hiszek) felkeltem, beleléptem egy nagy adag kutya pisibe, felöltöztem ami furcsamód simán megtörtént, elindultam otthonról hajnali 4kor. Igencsak meglepődtem, amikor a metrón ülve eszembe jutott, hogy szemüveg otthon maradt, csomag papírzsepi otthon maradt, majd a belépő kártyám tűnt el érdekes módon. Ez mondjuk a tegnap estémhez képest smafú, amikor a Nagyvárad térnél lévő patikába betértemben ott felejtettem a bankkártyámat, hazaérve vettem észre, és 10 percembe tellett, hogy kikeressem a neten a telefonszámukat,majd felhívva őket , a nevem bemondása után már közölték is, hogy igen, igen, náluk van.. Ma el is mentem érte, mert itt dolgozom a közelben. Szóval egy gond kipipálva, plusz kettő helyette..
Ugyanis a napokban, jobban mondva egy hónapja kértem a munkahelyi beszerző hölgytől, hogy Ákos koncertre legyen kedves akkor nekem jegyet szerezni, mire a mai napon kaptam az e-mailt, hogy elfogytak… Jó kollégám tanácsára azért felmentem az akos.hu weboldalra, ahol nagy megkönnyebbülésemre találtam is 400 db még lehetséges jegyet, és gondoltam a mai napom alkalmából, hogy minden ilyen szerencsésen alakul, inkább megvárom a holnapot, de mivel másfél óra múlva már csak fele ennyi volt  a vehető jegy, hát inkább nem halasztottam. Rossz döntés volt.. Megrendeltem elutaltam, majd amikor mindez sikerült, kaptam az e-mailt, hogy mindenképpen írjam rá a megrendelő kódot az utalásra.. én meg elfelejtettem.. és még nincsen vége a napnak..

a rosszhír

vagy inkább a pletyka gyorsan terjed..

 

és ehhez nincsen szükség másra, minthogy egy volt munkatársaddal, aki végül újra jelenlegi lett, jóba légy.

 

Akkor aztán elindul a susmus, hogy ezek ketten biztos, hogy.. és mindössze azért, mert nem egyneműek vagyunk…

persze ez az embert nem zavarja addig, amíg aztán egy másik jelenlegi munkatárs egyszercsak megtalál közösségi oldalon, majd felajánlja, hogy mivel a munkahely zavaros, találkozhatunk majd azon kívül is…

vatdaf*kk?

nothing else

kicsit más. mert annak kell lennie. olyannak, amilyen nem volt. és bírnia kell..

 

Azur for president

 

Történt ugyanis, hogy kicsit összeszólalkozott a két kétlábon járó földlakó, akik jelenleg MÉÉG magaslati levegőt szívnak, azonban ezt Azur az ÚR, nem tűrte, beállt közénk és ugatva adta hírül, hogy ebből elég. Ugatni , szarni a fejünkre, bepiszkítani mindent és mindenhol ott lenni már tud, most már csak a peace jel kézfeltartós mutatására kell megtanítanunk, aztán gyűjthetjük a kopogtatócédulát.

A valóság gyatra mása

Elferdült tükrök között csend honol,

törött szilánkok közt mélán lovagol.

Fájó sóhajokkal szállong közé,

hogy tépázott haját zokogva fonja köré.

Sikít a bánat, a könny karolja át,

s megvígasztalja hulló fonalát.

Vigyorogva figyeli a képzelet határát,

s hamis kacajával megtépázza a vállát,

és a szivárváy leesik az égből,

mert a bánat nem tarthatja fel pénzből,

hogy bevakolja tükörképe homlokát,

a víztükrön sehogyse lásson át,

boldogságában fakutyát hajtogat,

majd megsétáltatja a nap alatt,

hogy kifogjon egy aranyhalat,

s három kívánságát e-képp mérve,

visszahelyeztesse a szivárvány az égre.

egymondatban

úgy próbál hatni rám, hogy meglibbenti szárnyát, és könnyű esti szellőként tálalja fel magát, miközben a hátam mögé kúszva suttog a fülembe, és bágyatagon sikít ki az ablakon, hogy valójában bennem van a hiba, mindez én vagyok, s szomorúságában tátva marad a szája, hogy harapjon még egyet az életszagú kenyérből, majd azt elcsámcsogva felszaladjon a közelebbi hegyre, hogy ott kitárt karokkal és felfelé emelt tekintettel érezhesse az eső simogatását az arcán, s miután ráázott ruháját felszárítja a szél, s a nap vad sugarai elindulnának lábszárain, mosolyra rántja arcvonalait, a bánat elandalogni látszik közeléből, s ő megbotlik egy mohás kőben, s miközben zuhan csattogtatja szárnyait, hogy ő márpedig tud repülni.

gyermekkor

dédelgeted a szegény állatot, öleled, és minden idegszáladdal arra koncentrálsz, hogy enyhítsd a fájdalmait, ha már megmenteni nem tudod.. Pedig szeretnéd.

Magadhoz öleled, belebugyolálod a pulcsidba, és krokodil könnyekkel áztatod elalélt testecskéjét, mely az idő múlásával érezhetően elkezd kihűlni. Tudod, hogy nem segíthetsz rajta, de nem bírod elfogadni ezt a tényt, mely egyre erősebben szorongatja torkod.

Szorítod magadhoz, s testedet a zokogáss rázza.

Amikor pedig a fölnőtt meglát, rádszól, ‘dobd el azt a döglött madarat, hát elkapsz tőle valamit’

Nem tudod mi fáj jobban, hogy döglöttnek nevzte, halott helyett, és tényleg halott, ha már döglöttet mond? nem, az nem lehet. Szorosabban öleled a lagymatag törékeny kihült testet, és mégjobban szilánkozik benned az a bizonyos eltört mécses.

A fölnőtt toporog egy kicsit, majd hozzáteszi: ‘ne sírj, ez csak egy madár’

ez csak egy…ez csak egy, egy..csak..csak egy…

ez csak egyetlen lépés a felnőttek komor világának oszlopai kitámasztására…

Miért csak egy madár? miért mondod ezt? az embernél miért nem? Ő is élőlény..

Emlékezz!

Amikor még csak tipegtél mindent összefogdostál, tücsköket neveltél, békafarmot hoztál létre a kert végében, majd a darazsakat mentetted ki a mérgezett gyümölcsleves palackból, amit márpedig szüléd pont ily célra fejlesztett ki..

csak kapáltad a földet lépteiddel, térdre estél , hangyákat se tapostad el, a bogaraknak külön nevet adtál, a törött szárnyú kismadarakat mind mind felvitted a hegyen lakó öreg de dícséretes doktórbácsihoz, és megkérted, adjon neki is olyan csinos gipszet, mint neked, mikor eltőrt a karod..

A gyermek a kobrát is magához ölelné, oly nagy benne az ártatlanság és a szeretet. A felnőtt embertársait löki el magától.

a tyúkok közé esett békát is megmentetted, a cserebogarakat összegyűjtötted, hogy gondjukat viselhessed, s mikor másnap nem mozogtak az üvegben, TE megsirattad.

 

TE! aki rám ripakodsz, hogy egy kisebb életet próbálok megmenteni..

De hiába minden..

A SZIVED megkövült. nem látod a kisebb csodákat, nem is hiszel bennük. A pénzben hiszel. A számokban.

A szivedet megkeményítették azok, akik ugyanígy térdre estek egy halott gyík mellett..valamikor….

Ó! Boldog tudatlanság…..

 

 

Csodaszép látvány, amikor elkezdenek élni a fák.

Íme az úr:)

 

Bezárás

Hetek óta

zeng a sajtó a Közel-Keleten történtektől.

Kb 2 hete pedig valaki erre reagálva kifüggesztett a falra egy all-inclusive utakról szóló listát..