Azért ez egészen megdöbbentő, ami ma velem történt..
épp elindulok egy fontos mission megvalósítására, a Király utcán, amikor szembe jön velem 3 nem idén lebarnult kisebbségi etnikumhoz tartozó srác.
Csak az tünt fel hirtelen, hogy az egyik, láthatólag a főnök, hátrakapja a fejét, majd súg valamit a legkisebbnek, aki erre aztán szedi a lábát egy nénike után, aki akkor ment el mellettük.
Mivel én még nem értem be őket, vagyis nem mentem el mellettük, mindent nagytotálban láttam, láthattam, ami azért a kisfőnöknek is feltünt.
más ötlete nem láván, beállt elém, és úgy sétált a lábaim előtt, hogy menni nem tudtam, kikerülni meg még nem, egyébként jobb lett volna ha nem kerülöm ki. Mert végül kikerültem, így nem tudta takarni a tolvaj haverját, aki addigra beérte a nőt, és a szemem láttára ki is emelte a nyitott táskából a pénztárcát, majd tipizett volna el.
Mikor mindez történt egyfolytában azon pattogott az agyam, hogy mit csinájak? hogy figyelmezetessem az áldozatot? szóljak neki? vagy menjek el egyszerűen mellette? mit fognak akkor ezek csinálni? megvernek? végülis hárman vannak… Szóljak a nőnek? igen, amikor elmegyek mellette odasúgok, hogy a “pénztárcáját keresse, mert meglopták” és akkor gyorsabban lelépek.. vagy..
visszapillanttottam a másik kettőre akik már szinte szemmel vertek a nagy izgalomban.
Ekkor azonban a nö hangját hallottam, aki valamilyen csoda folytán észre vette, hogy meglopták és már fordult is utánuk..
Ami még csodásabb volt, hogy a kissrác visszaadta neki a tárcát, mintha csak viccből csinálta volna.. én pedig mégjobban szorítottam magamhoz a táskámat..
